Az első kérdés az lenne, hogy mikor vigyük haza a kiválasztott kiskutyát. Sajnos ezt szinte senki nem teszi fel.
Ezért aztán gyakran találkozom olyan rémült, kétségbeesett kérdésekkel, amik csakis azért fordulnak elő, mert a kezdő gazdihoz csecsemő korú kölyök került és most a sötétben botladoznak.
Ha kicsit egyszerűsítjük a kölyökkutya fejlődését, akkor azt mondhatjuk, hogy annak egyik fontos szakasza 6 hetes korig tart. Addigra megtanul önállóan enni, elkezdi a testvéreit felfedezni, de játékot még nem vesz észre, a hangokkal sem igen törődik, az egyetlen kapcsolata a világgal az, hogy a tenyésztőt kétlábon járó éléskamrának nézi. A következő 2 hét alatt fog kinyílni a környezetére és ilyenkor félnaponta tanul és produkál új dolgokat.
Megtanul teljesen stabilan járni, futni, játékokkal játszani, „mindenevővé” válik. Egyre többet játszanak a testvérek, birkóznak, verekszenek, tanulják egymás visszajelzéseit és hogy ők hogyan jelezhetnek ha valami nem tetszett. Ez a legértékesebb idő amit az alomban tölt és ott kell töltenie. Most tanulja meg azt amit úgy hívunk, hogy gátolt harapás. Ha a kölykök játszanak és nagyot harapnak egymásba az persze hogy fáj. Ha anyjuk játszik velük és megharapják, az is fáj. A megharapott fél reakcióiból megtudja, mennyire szabad a fogait használni ahhoz, hogy ne legyen verekedés vagy büntetés az eredmény. Ennek a tudománynak nagy hasznát veszi majd amikor be kell illeszkednie családjába. Vagy évek múlva amikor idegen fajtárssal találkozik.
Szerencsés esetben tenyészetben született, tehát felnőtt kutyák is vannak körülötte. Azt is meg kell tanulnia, hogy a felnőtt kutya komolyan nem fogja bántani, de ezzel nem élhet vissza. Tehát hogyan utasít rendre, ha útban voltam neki? Miért fekszik a hátára a fiatal felnőtt rokonom anya előtt, ha ő felé indul?
Ilyenkor nagyon fontos szerepe van a tenyésztőnek, ő gondoskodik arról, hogy a kiskutyák „jól szocializáltak” legyenek. Jó esetben sokat van közöttük, egyenként foglalkozik velük, beszél hozzájuk és biztosítja, hogy az emberek hangjait, jövés-menését láthassák-hallhassák. Ettől egyre több tapasztalatot és magabiztosságot szereznek.
Eközben anyjuk is sokszor egyenként játszik velük, meg lehet figyelni, hogy egyet-egyet kiemel a csapatból és csak vele játszik, birkózik, játékosan gyúrja, verekedni tanítja. Ha ez kimarad a kölyök életéből, pótolhatatlan veszteség éri. Ilyen élményben soha nem lesz része. És nem fogja tudni, hogyan védekezzen vagy támadjon vissza ha felnőtt korában erre szüksége lesz.
Ezalatt oltásokat, féreghajtókat kell kapnia, állatorvossal találkozni, tisztálkodni, fésülködni ha a fajtajelleg megkívánja.
Ez a két hét élete legfontosabb időszaka, mire 8 hetes lesz, készen áll arra, hogy a lehető legkönnyebben élje meg a családjától való elszakadást. Ekkor kezdődik egy újabb szakasz,. Ideális esetben ilyenkor kerül gazdához.
8-12 hetes kora között a legnyitottabb. Most a legalkalmasabb arra, hogy képes legyen beilleszkedni egy új környezetbe és megkezdje önálló életét. Utána ismét bezárul és ha nem volt olyan szerencséje, hogy 12 hetes koráig valaki hazavigye, megint nehéz dolga lesz, de azok már más természetű gondok lesznek.
Sajnos sok olyan helyen lehet kutyakölyköt vásárolni, ahol minden előkészítés nélkül eladják a 6 hetes kiskutyát. Hiszen már eszik, nem kell az anyja. De bizony kell! Viszont a”tenyésztőnek” nem kell tovább gondoskodni róla. Nem eszik, nem kell takarítani, stb.
És sajnos sok olyan gazdijelölt is van, aki úgy gondolja, hogy minél fiatalabb a kutya, annál jobban hozzá fog nőni, legjobb ha nem is emlékszik az életére, csak onnantól, amikor hazavitte. És nem tudja, hogy a kölyök mindent elraktároz amit már átélt, és anyja helyett mi nem taníthatjuk. Ha ő még éretlen az elszakadásra,
ez a lehető legrosszabb amit véthetünk ellene
www.pincsivilag.sokoldal.hu
Tetszett ez az oldal? Mutasd meg az ismerőseidnek is!
